A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján

Kedves Barátaim!

 

Nehéz megszólalnom olyan kiváló szónok után, mint Siklósi András (bal oldali képünkön), aki írásaival és verseivel irodalmi magasságokba emelte a nemzeti eszme és a kommunizmus elleni harc gondolatát. Ennek ellenére kötelességemnek tartom, hogy szövetségünk, a Konzervatív 56'-os Antibolsevista Szövetség nevében néhány mondattal csatlakozzam hozzá.

 

    

Engedjétek meg, hogy a számok birodalmába vezesselek el Benneteket, mert a számokkal nehéz szembeszállni. A 12 évvel ezelőtt Franciaországban megjelent "Kommunizmus Fekete Könyve" 100 millióban határozta meg a kommunista rendszerek áldozatainak számát. Az elmúlt 12 évben tovább folyt a kutatás, különösen azután, hogy Oroszországban is kutathatóvá váltak a volt KGB irattárai kiderült, hogy 132 millió embert gyilkoltak meg a kommunisták!

 

Ha összehasonlítjuk a fasiszták 6 millió meggyilkolt -többnyire zsidónak mondott- áldozatát a kommunisták 132 millió áldozatával, akkor is kitűnik a hatalmas, égbekiáltó különbség és felmerül a kérdés, hogy melyik rendszer volt a bűnösebb. A fasiszta rendszer bűnöseit felelősségre vonták, felakasztották, börtönbe zárták, gulágokra hurcolták. Amíg a fasizmus áldozatait, azok hozzátartozóit, utódait 65 éve folyamatosan kárpótolják, addig a kommunizmus gaztetteit igyekeznek súlyosságához viszonyítva aránytalanul alábecsülni. Rádióban, TV-ben, újságokban nap, mint nap csak a fasiszta bűnökről hallhatunk, és a legnagyobb szitokszónak tekinthető, ha valakire rásütik a fasiszta bélyeget.

A 132 milliót meggyilkoló kommunista bűnösöket soha nem vonták felelősségre, néhány sikertelen kísérlettől eltekintve. Ma is közöttünk élnek a bűnösök, nem is rosszul. Az áldozatokról pedig évente egyszer megemlékeznek ezen a napon, de érdemi kárpótlásukról szó sincs sem a túlélőknek, sem a hozzátartozóknak és leszármazottaiknak. Szitokszóként, megbélyegzésként sehol sem hangzik el a kommunista vagy a bolsevista jelző.

 

Sajnálom, hogy nem lehetett közöttünk Dénes János, aki egyetlen igazi 56'-os forradalmárként került be az első választott parlamentbe. Ő volt az, akinek a javaslatára október 23.-a nemzeti ünnepünkké válhatott. A forradalom leverése után Kádár vérbírái 15 év börtönbüntetésre ítélték, amelyből 6 évet le is kellett töltenie. De milyen börtönben? Nem volt TV, rádió, konditerem, újságok, könyvek, látógatók, stb. Négyen voltak egy cellában, millió poloska között, teljesen elzárva a külvilágtól. A smasszeroknak ki volt írva, hogy "Ne csak őrizd, de gyűlöld is őket!". Ő nem áldozata a kommunizmusnak? Családja, felesége, gyermekei évtizedekig hurcolták Dénes János "ellenforradalmár" bélyegét. Ők nem áldozatai a kommunizmusnak? És hány Dénes János volt? 22.000-re becsült sorstársai közül sokan letöltötték a 15 éves büntetésüket az utolsó napig, ezek nem áldozatai a kommunizmusnak?

A közel egy millió nő, akit megerőszakoltak 1944-45-ben a szovjetek, volt, akit többször, volt, akit többen, akik közül 400.000 kapott kölönböző fertőző nemi betegséget, ők nem áldozatai a kommunizmusnak? Az a férj, apa, gyermek, testvér, akik ezt lelkileg elviselték, azok nem áldozatai a kommunizmusnak?

Azok a katonák, akik esküjükhöz híven az utolsó pillanatig harcoltak az előretörő szovjet csapatok ellen -akik a bolsevizmust hozták- és a háború után, mint háborús és népellenes bűnösöket üldözték, azok nem áldozatai a kommunizmusnak? Közülük ezreket gyilkoltak meg, tízezreket zártak börtönbe és százezreket hurcoltak a GULÁGOK lágereibe, ahonnan csak midnen harmadik ember jött haza élve, betegen. Ők nem áldozatai a kommunizmusnak? Azon "szerencsések" százezrei, akik a kommunizmus elől nyugatra menekültek és évtizedekig ették a honvágytól gyötört hontalanság keserű kenyerét, ők nem áldozatai a kommunizmusnak?

Csak a halottak?

 

Most jöjjünk vissza a jelenbe! Hova juttatta az országot a 65 éves kommunista uralom? Ausztriával 1945-ben hasonló körlmények között voltunk, ma legalább ötször magasabb életszínvonallal, erkölcsi és anyagi megbecsüléssel jár előttünk az osztrák nép.

Most írom újabb könyvemet az utókor számára, és abban -többek között- idézem Gyurcsány Ferenc öszödi beszédét. Ezt Ti is ismeritek, de irántatok való tiszteletem jele, hogy nem idézek belőle szó szerint. Ezt az interneten mindenki elolvashatja. Megbotránkoztató, hogy sok esetben még szakmával sem rendelkező volt vezető kommunista elvtársak 400-500 ezer Forintos jövedelemmel dőzsölnek. Állítsuk ezt szembe a becsületes munkások és nyugdíjasok 50-60 ezer Forintos havi jövedelmével. Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a "szocialisták" nem tudnak beletörődni a 2010-es választási eredményekbe a kommunista, liberális és kozmopolita társaikkal együtt. Ennek lehettünk tanúi az utóbbi hetekben, napokban is. Szégyenszemre ez a gyászos gyülekezet ítélte el Magyarországot az "Európai normák" megsértéséért. Mindezek mellett az a legszomorúbb, hogy a brüsszeli Parlamentben ülő két magya kommunista -Göncz Kinga és Tabajdi Csaba- hazája ellen szavazott. A hazaárulásnak e formájára még nem volt példa Brüsszelben az Európai Parlament fennállása óta.

 

Tudomásul kell vennünk, hogy a hazai és a brüsszeli kommunisták frontális támadást indítottak Magyarország ellen. Ezt a támadást saját bőrünkön érezzük, amely nem csak a munkanélküliségben, az eladósodásban, a megélhetési bűnözésben és a gazdasági nehézségekben nyilvánul meg, hanem a politikában is. Folyamatosan üldöznek minden radikális, nemzeti kezdeményezést. Szélsőségesnek, rasszistának, nacionalistának, egyenruhás bűnözőnek, nem egyszer fasisztának kiáltva ki mindenkit, aki tenni akar valamit a posztkommunista, liberális háttérből írányító nemzetidegen ideológiák és képviselőik ellen.

A legékesebb példája ennek az volt, amikor a kommunista kormányok hazugságokkal és mondvacsinált ürüggyel betiltották a Magyar Gárdát, félre vezetve a bennünk bízó, becsületes magyar embereket. Tudták, hogy ha ezt nem teszik, akkor ma legalább 20.000 gárdista lenne az országban. Minden faluban és városban gárdista szakaszok és századok hatékonyan segítenék a rendőrséget a bűnözés megelőzésében, a rend fenntartásában. Katasztrófahelyzetben példamutatásukkal a nemzeti szellem zászlóvivői lehetnének.

Szomorú az a tény, hogy a választófülkék győzteseinek, még nem volt idejük ezt az aljas politikai manővert kijavítani, és helyrehozni azt, amit a kommunisták elrontottak. Reméljük, eljön ennek is az ideje. Mert ez a 20.000 gárdista megvan! Igaz, ruhájuk a szekrényben, tenni akarásuk, szellemi fegyverük a szívükben, de ha kell ott állnak majd a gáton, ha a nemzet érdeke ezt megkívánja!

 

 

Szalay Róbert történelemtanár,a KABSZ elnökségi tagja